A földön elhelyezett szobor, mely a régészeti leletek hatására épít, mintha egy ősi csőhálózat maradványait találták volna meg. A fiktív szituáció valódi kérdéssé teszi, hogy hogyan viszonyulunk a régmúltból ránk maradt, pusztán keletkezésük ideje miatt műtárgyá vált leletekkel. Esetleg a jövő archeológusa szépséget és értéket fog látni jelenünk utált ipari objektumaiban is? A fiktív régészeti leletek időbeliségének kérdését e szobrok esetében is nyitva hagyja. A szobrokat bevonó mázréteg pedig így válik a nemvárt dicsfény metforájává.