2022 - Vízszint
A ‘Vízszint’ a természetet idézi meg a hiány által. A víz hiánya ellenére a sűrűn egymáshoz csatlakozó, derékmagasságban lebegő hatású levelek egy tó és vízszintjének vonalát adják. A vaslevelek egymást tartják meg- egyetlen felhővé összeállva, illetve minden levélből egy-egy vasszál is fut a földre, ahol aztán a szárakat imitáló szálak egymásba csatlakoznak, hasonlóan az élő tavirózsa egyetlen gyökérben összekapcsolódó száraihoz. A levelek a természetes, organikus forma és a tűpontosan szerkesztett geometrikusan szabályos kör között állnak, s a szárak is geometrikus rendben sorakoznak fel. A természetes és a mesterséges, az élő és absztrakt kettőssége újra és újra felbukkan a műben.
A vasszobor a létező-nemlétező, kint és bent fogalmát érinti, illetve a kapcsolódásokra hívja fel a figyelmet. A geometrikusan alakított levélformák pacman-szerűen csoportosulnak és csatlakoznak egymáshoz, egy belső mozgást keltve.
A ‘Vízszint’ ipari környezetben készült, a győri Szeszgyár egykori területén, a mai Torula Művésztérben. Az ipari környezet, a betondzsungel egyetlen zöld pontja: a kis mesterségesen telepített tó és annak növényzete, vízililiomai voltak a mű kiindulópontjai.
